Nagy tejes vagyok. Naponta legalább fél liter tehéntejet megittam, ínycsiklandozó joghurtokat, sorbeteket és sajtokat tudtam készíteni. Érvágás volt tehát számomra a tejmentesség. Nem is rögtön - eleinte ugyanis azt hittem, laktózmentes tejet ihatok, így könnyen megbarátkoztam a gondolattal, vettem háromféle laktóz nélküli tejitalt és kóstolgattam őket. Aztán, minél inkább beleástam magam a témába, annál furcsább volt, hogy mindenki kókusztejről, rizstejről, házilag elkészíthető kölestejről beszél, holott minden nagyobb boltban kapható laktózmentes, készen. Miért vacakolnak akkor házi gabonatejesítéssel? Annyira ésszerűtlen... Persze már sejtettem valahol mélyen, hogy ennek csak az lehet az oka, hogy az sem megfelelő. És nem bizony. Ugyanis kétféle tejérzékenység van. A laktóz - azaz tejcukor-intolerancia csecsemőkorban viszonylag ritka, ezekben az esetekben a baba az anyatejet sem ihatja, hiszen annak viszonylag magas a laktóztartalma. A tehéntejfehérje-érzékenység, amivel Hargita - és mint köztes állomás, én is küzdök, egészen más.
A legégetőbb kérdés - önző önmagam számára - az volt, mi lesz így a kávémmal??? :-)
Ma reggel viszont megtaláltam a megoldást, mely egy kissé pikánssá, ám mégis tejeskávészerűvé varázsolja. Kókusztej! Azon belül is a por változat, mely anyagilag is eléggé baráti, sokáig eláll és tejszerű állagával, ízével teljes mértékben illúziókeltő. Az Iskola utcai Natura Boltban vásároltam egy csomaggal próbaképp, 100 g 490 forintba került. A saját ízlésem szerinti keverési arányokkal ez legalább 2 hétig elég lesz napi egy jó "tejes" kávéhoz. 3 evőkanál port vegyítettem 2 dl forró vízzel, hogy hamarabb oldódjon. A maradékot a hűtőben tárolom. A kávé iható, krémes, kissé pikáns ízű lett tőle, a háttérben felsejlik a kókusz téveszthetetlen aromája, majdnem tökéletes!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése