Mandulás rizstej házilag

Hozzávalók 1,5 literhez

1,6 liter víz
5 dkg kókuszreszelék vagy kókusztejpor
5 dkg héj nélküli mandula (ha héjas a mandulánk, forrásban lévő vízbe tesszük egy percre, majd hideg víz alá és könnyen lejön róla)
4 ek rizs

A rizst 6 órára beáztatjuk, az utolsú két órára hozzátesszük a mandulát is. Beletesszük a gépbe a kókusszal együtt, majd miután elkészült (nálunk ez 26 perc) vaníliával és egy nagy fakanálnyi mézzel ízesítjük.

Ha nincs gépünk, akkor nem áztatunk. Először a kókuszt és mandulát tesszük bele egy liter vízbe, és főzzük össze 10 percig, majd a rizzsel és a vaníliával együt még fél órán át, gyakori kevergetés mellett. A végén botmixerrel 10 percig turmixoljuk (nem folyamatosan, nehogy leégjen a mixer motorja) és mézzel édesítjük, illetve felöntjük a kellő mennyiségű tiszta vízzel, hogy kb másfél liter legyen a végeredmény.

Kókusztejből reggeli

Elfogyasztottam az első zacskó kókusztejport, meglepően jó kis recepteket találtam ki hozzá. Először is: 3 evőkanálal kevertem 2 dl forró vízhez, így kaptam egy viszonylag tej-állagú levet belőle. A Gála vaníliás puding nem tartalmaz tejszármazékot (a csoki sajnos igen), nagyon finom lett összefőzve. Mindenféle gyümölcsöt tettem az aljába és így 4 2 dl-es pohárnyi pudingom lett. Reggelente joghurt helyett eszem, bár tudom, nem az igazi.

Majd kísérletezek bourbon-vaníliával és zabkorpával vagy pehellyel, hátha attól is besűrűsödik valamennyire!

Turmixoltam is, gyümölcsökkel, nádcukorral, bár szerintem több kókuszporral ízletesebb lesz a későbbiekben a shakem... Banánt és körtét tettem bele egy kis fagyasztott meggyel. KÍváncsi vagyok, vajon házi fagyit is lehet-e készíteni vele.

Ha anya tejet inna...

Nagy tejes vagyok. Naponta legalább fél liter tehéntejet megittam, ínycsiklandozó joghurtokat, sorbeteket és sajtokat tudtam készíteni. Érvágás volt tehát számomra a tejmentesség. Nem is rögtön - eleinte ugyanis azt hittem, laktózmentes tejet ihatok, így könnyen megbarátkoztam a gondolattal, vettem háromféle laktóz nélküli tejitalt és kóstolgattam őket. Aztán, minél inkább beleástam magam a témába, annál furcsább volt, hogy mindenki kókusztejről, rizstejről, házilag elkészíthető kölestejről beszél, holott minden nagyobb boltban kapható laktózmentes, készen. Miért vacakolnak akkor házi gabonatejesítéssel? Annyira ésszerűtlen... Persze már sejtettem valahol mélyen, hogy ennek csak az lehet az oka, hogy az sem megfelelő. És nem bizony. Ugyanis kétféle tejérzékenység van. A laktóz - azaz tejcukor-intolerancia csecsemőkorban viszonylag ritka, ezekben az esetekben a baba az anyatejet sem ihatja, hiszen annak viszonylag magas a laktóztartalma. A tehéntejfehérje-érzékenység, amivel Hargita - és mint köztes állomás, én is küzdök, egészen más.

A legégetőbb kérdés - önző önmagam számára - az volt, mi lesz így a kávémmal??? :-)
Ma reggel viszont megtaláltam a megoldást, mely egy kissé pikánssá, ám mégis tejeskávészerűvé varázsolja. Kókusztej! Azon belül is a por változat, mely anyagilag is eléggé baráti, sokáig eláll és tejszerű állagával, ízével teljes mértékben illúziókeltő. Az Iskola utcai Natura Boltban vásároltam egy csomaggal próbaképp, 100 g 490 forintba került. A saját ízlésem szerinti keverési arányokkal ez legalább 2 hétig elég lesz napi egy jó "tejes" kávéhoz. 3 evőkanál port vegyítettem 2 dl forró vízzel, hogy hamarabb oldódjon. A maradékot a hűtőben tárolom. A kávé iható, krémes, kissé pikáns ízű lett tőle, a háttérben felsejlik a kókusz téveszthetetlen aromája, majdnem tökéletes!